Esettanulmány 17

17. esettanulmány

61 éves nőbeteg érsebész javaslatára keresi fel szakrendelésünket.

Évek óta van lábszárfekélye, több orvosnál is járt már, javulást nem tapasztalt, volt, aki a láb amputációját ajánlotta…Életminősége erősen megromlott az állandó, szűnni nem akaró fájdalmak miatt.

Anamnézis: enyhe hipertónia, krónikus vénás elégtelenség, nem cukorbeteg

Diagnózis: A jobb av. középső és felső harmadában, csaknem körkörösen több mint 5-6 tenyérnyi nagyságban, szabálytalan alakú erősen lepedékes, szennyezett, fertőzött lábszárfekély. A lateralis oldalon egy. kb. jó férfitenyérnyi nagyságban egy kb. 1 cm mélységű szövetdefekt, mely erősen nekrotikus, bűzős lepedékkel fedett. A sebszélek mindenütt felmaceráltak, felhánytak. A sebkörnyéke vörös, gyulladt, ödémás. A fekély torpid és elhanyagolt, amiről nem a beteg tehet hanem a nem megfelelő, szakszerű ellátás.. A lábszár tapintata tömött, manuális vizsgálattal is tágult visszerek tapinthatóak.

A betegnek részletesen elmagyaráztuk, hogyan kötözze a sebét, a megfelelő sebfertőtlenítéstől a kötszerváltásig és a helyes kompressziós terápiáig.

Kb. 14 hónap múlva: A jobb lábszár nagy kiterjedésű, körkörös fekélyéből jelenleg már csak fél mutatóujjnyi felszínes lapos kis hámhiány maradt a lábszár lateralis felszínen. Többi helyen jól behámosodott, gyógyult felület látható. A gyógyulás a gondos sebkezelés utasítások pontos betartása és rendszeres kompressziós kötés hatásának köszönhető.

Visszérműtét már  előjegyzésben van.

Íme a gyógyulás képekben: